POLÁK MARGIT
hímzéspályázati kiállítás 

Polák Margit tiszteletére és emlékére 
1911–1993. DOROSZLÓ 
 
Mint megannyi névtelen alkotótársa Polák Margit is, a doroszlói mintaíró, „drukkoló” és hímzőasszony, több tízéves munkája során, melyet falujában töltött el, szinte megszámlálhatatlan mennyíségű kelmét vett kezébe, hogy a maga és 
környezete közösségeinek sokszoknyás leányai, asszonyai számára előkészítse a hímzéshez. Már gyermekkorában érdeklődött, főként a fehér lyukhímzés mintakincse iránt. Szívesen járt el édesanyjával az akkor már idősödő 
drukkolóasszonyokhoz. Tanítója is felfigyelt iskolás korában az ügyesen rajzoló kislányra. A szülőket mégis hiába biztatta gyermekük továbbtanulásához és egyengette a tanítvány útját, a továbbtanulásról szó nem esehetett, mert a „szegénység nem engedte”. Mint más faluibeli lánypajtása maga is a közeli Zomborban cselédeskedett, amikor már eljött 
a „szép ruhák” és a hozománygyűjtés ideje, hogy a rávaló megkerüljön. A cselédlány számos teendője mellett, ekkor is foglalkoztatta a „szép”, és az éjszakánként megálmodott mintákat, a cselédszoba ablakán hajnalban beszűrődött fénynél vetette papírra. Az így összegyűlt ALKOTÁSOKat (kiskukoricás, kocsikerekes, csigás, szives stb. mintákat) a falu idős mintaíró asszonyaihoz vitte véleményezésre. A dícséretet érdemelt mintarajzokból aztán, a mintázást rendelők lassan választhattak is... 

Mint minden tisztességes lány párt, falujában talált magának. Férjhezmenése és leányai megszületése után, szinte élete végéig rajzolta, hímezte, festette a díszítményeket a kelmékre, melyekből lakástextil, vagy öltözeti darab készült. 

Tevékenységének ízlésformáló szerepe ma is tükröződik a falujában fellelhető hímes darabokon, azokon főként, melyeket, mint köztiszteletben álló hímzőasszony maga készített megrendelésre, a jómódú családok leányai hozományába. A falusiak ízlését ismerte, hiszen közülük való volt maga is. 

Elmondásából tudjuk, hogy a faluban számontartották terveit, mintáit. Maga mesélte azt is, hogy a zombori, zentai sablonkészítő műhelyek házaló kereskedői gyakran felkeresték. Nem igen vásárolt tőlük mondta, mert a kínálat nem volt a helyi ízlésnek megfelelő, viszont a kereskedő kérésére gyakran adta át mintáit a műhely részére, olyan ígéret mellett, hogy a kész sablonból számára is juttatnak majd... Aztán az ígéret maradt csupán. A névtelen alkotónak több nem jutott. 

Az 1990-es években Doroszlón, a Vajdasági Magyar Folklórközpont által szervezett Hímző és Hagyományápoló Gyermektáborokban idős korát meghazuttoló tenniakarással vett részt. 

Nem volt véletlen a döntés, hogy a helyi magyar népi kultúra megőrzésében és továbbadásában kifejtett munkájáért köszönetet mondva, Diósi Mihályné POLÁK MARGIT tiszteletére és emlékére, 1997 tavaszán hímzéspályázatot hozott létre a Vajadasági Magyar Folklórközpont, melyet kétévenkénti gyakorisággal hirdet meg. 

 
I.
1998.
II.
2000.
III.
2002. április 12-26.
 IV
2004. 
V.
2006.
 VI.
2008.
 VII
2010
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Az
I. POLÁK MARGIT Hímzőpályázat
kapcsán
1996-ban Zentán, a Thurzó Lajos K.K. társszervezésében került megrendezésre a Vajdasági Magyarság Élő Népművészete c. kiállítás, melyet a Folklórközpontunk által meghirdetett hímzőpályázatra beérkezett anyagból válogatott össze a bírálóbizottság. Vidékünkön ez volt az első alkalom, ahol új minősítés szerint előzsűrizés után kerültek bemutatásra a darabok.

Az itt kiállított anyagból további válogatás után a bírálóbizottság 8 darabot tartott érdemesnek arra, hogy magyarországi bemutatásra javasolja. A munkák először Petrás Anna jóvoltából a Felsőfokú Népi Játék és Kismesterség Oktató Képzőben, majd az Országos Népművészeti Kiállításon képviselték Folklórközpontunkat – a vajdasági magyarokat.

Az említett rendezvényeken sikeresen szereplő pályázók emléklapjának átadása alkalmából szintén a Zentán megrendezett szerény ünnepségen (mely igen nagy érdeklődést váltott ki) Petrás Anna és Petrás György, az említett oktatói intézmény képviseletében megtisztelte jelenlétével ünnepségünket. Ez alkalommal jött létre a doroszlói mintaíró asszony emlékére a Polák Margit Hímzőpályázat, melyet kétévenként hirdet majd meg a VMF paraszti-népi hímzések témára.

Így kerülhetett sor 1998. július 15-én Szabadkán, a régi Városháza előcsarnokában az I. Polák Margit Hímzőpályázatra beérkezett anyagból összeállított kiállítás megnyitójára. A pályázaton bárki részt vehetett. Maximum 5 darabbal pályázhatott. Előválogatás után a bírálóbizottság elsősorban a vidéken felgyűjtött fehér lyukhímzéses ornamentika újraértelmezésével készült darabokat értékelte, de a magyar nyelvterület bármely tájegységéről való népi hímzésének ornamentikáját elfogadta és értékelte.

Észrevételként elsőnek azt kell elmondani, hogy a beérkezett anyag átlagos színvonala magasabb volt az első meghirdetett pályázatra beérkezettekétől, ugyanis az összesen 128 beérkezett darabból 56 került bemutatásra, míg az első pályázatra beküldött 156 darabból csak 36-ot láthatott a nagyközönség. A számok alapján is látható tehát az előrelépés. Tekintettel arra, hogy az idén Szegeden, a Csongrád Megyei Népművészeti Egyesület által megrendezett Nemzetközi Népművészeti Fesztiválon való részvételre a VMF kapott felkérést; a kiállítás anyagából 18 darabot előrelátott a szakzsűri a továbbjutásra. Úgy tűnik, hogy azok a hímzőtanfolyamok, melyek a közelmúltban zajlottak vagy zajlanak Petrás Anna támogatásával és szakmai felügyelete alatt, igazolják létjogosultságukat, és résztvevői egyre igényesebbek, munkáik egyre színvonalasabbak. Szembetűnő, hogy a pályázók elsősorban a tanfolyamok hallgatói ill. az általuk vezetett hímző szakkörök tagjai voltak. Örömmel tapasztaltuk azt is, hogy egyre több a helyi gyűjtésekből eredő, elsősorban fehér lyukhímzéses ornamentika
feldolgozása. Nem sorozatgyártásról van szó! Inkább az első szárnycsapások, a Kátai tanyán (Kishegyes), a havonkénti
Stúdiófoglalkozások, a folyamatos képzés eredménye ez. A hímzőtanfolyamok sürgős beindításának létjogosultsága beigazolódott. A kiállítás irányában igen nagy érdeklődés mutatkozott Bácskából és Bánátból egyaránt, és igen kedvező észrevételek hangzottak el múzeumi szakemberek részéről a mozgalmat, illetve a rendezvényt illetően.

Érthetetlen viszont azoknak a hímzőknek a magatartása, akik valamilyen okból kifolyólag nem vehettek részt képzésen. Nevezetesen nagy gond az a közömbösség, amely miatt nem érdeklődnek a többszörösen válogatott hivatásos szakemberek által előzsűrizett anyag bemutatása iránt. Számukra a kiállítás különösen hasznos lehetett volna, hiszen akár a szerkesztés, akár az öltéstechnika, a tájjelleg bemutatása, az anyag bemutatása módjának szempontjából igen sok ellesni valót láthattak volna.

Mivel az I. Polák Margit Hímzőpályázatáról van szó, bizonyára hiányosságok is mutatkoztak. Mégis bebizonyosodott, hogy a hiteles népművészet eme ága továbbéltetése és a szakmai minőség javításának érdekében szükség volt egy új megmérettetési forma létrehozására.

A szervező mindenképpen vállalja a kétévenkénti pályázat meghirdetését. Tehát a felhívás a II. Polák Margit Hímzőpályázatra 2000-ben jelenik majd meg, melynek témája a Bácska – Bánát – Szerémség paraszti stílusú fehér lyukhímzése lesz.

(Raj Rozália, népi hímző oktató – Szabadka)
 

föl
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
III. POLÁK MARGIT hímzőpályázat kiállítása
2002. április 12-26.
Szabadka
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Példaértékű igénnyesség 
 

Idén harmadszor rendeztük meg a doroszlói mintaíró asszony, POLÁK MARGIT tiszteletére létrehozott hímzéspályázatot. 

Vidékünkön a népi hímzők számára e pályázat olyan megmérettetési alkalom, melyen a kiállított anyag előválogatás után szakzsűri döntése alapján kerül bemutatásra. Örömünkre a jelentkezők száma az elmúlt évekhez viszonyítva emelkedett; a pályázat mérlege már ezért is pozitív. A 60 pályázótól 131 pályamunka érkezett. Közülük a bírálóbizottság 40 pályázó alkotását, a pályaművek 65 százalékát találta kiállításra érdemesnek. A pályázat iránti érdeklődés azért is tölti el a szervezőt örömmel, mert bár napjainkban egyre inkább elárasztanak mindent a silány készítmények, szerencsére vannak még, akik hagyományainkhoz nyúlnak vissza, és a tiszta forrásból merített értéket akarják továbbörökíteni. A másik, lényeges tény, hogy valamennyi darab használati tárgy. 

A legtöbb hímző a pályázat sugallatának, feltételeinek megfelelően a vidékre jellemző, a parasztság hímzőkultúrájában egykor uralkodó díszítményt alkalmazta, és fehér lyukhímzéssel készítette pályamunkáját. Ez körültekintő, alapos terepmunkáról tanúskodik. 

Érkeztek olyan munkák is, melyek a magyar nyelvterület egy-egy tájegységének hímzőkultúrájából adnak ízelítőt, és a magyar hímzőkultúra több ága is képviselve van. 

A felhasznált alapanyag a legtöbb esetben fehér gyolcs vagy lenvászon, ill. nyersszínű lenvászon. A hímzések közül legtöbb a szabadrajzú, de érkezett szálvonásos, szálszorításos, vagdalásos munka, gyapjú és pamuthímzés is. 

Újdonságot jelent a kanizsaiak által feldolgozott szűcshímzés a sajátos és a szűcshímzés díszítményeit kiegészítő öltésekkel. Ugyancsak a pályázati feltételeknek megfelelően küldtek be ezüst- és aranyszállal kiegészített, történeti, úri hímzéssel készült munkákat a zentai szakkör hímzői. Utóbbi, külön stílust képvisel. 

Sajnos, az idén elmaradtak a baranyai ill. sárközi főkötőmintákkal készült hímzések. 

Egy-egy pályamunka mögött sokszor tudatos, komoly kutatómunka is van, a legtöbb esetben pedig a kivitelezés is példaértékű; ilyenkkor már az elhivatottság tanúbizonyságáról beszélhetünk. Az igényességgel készült darabok jobbára hímzőtanfolyamot végzett, képzett hímzők, ill. az általuk vezetett szakkörök tagjainak kezemunkája. 

A pályázatra olyan pályamunkák is érkeztek, melyekkészítői közül egyesek szemléletükben, mások kivitelezésben nem alkalmazkodtak a pályázat igényeihez; nyilván nem ismerik a Polák Margit pályázat szakmai színvonalát és követelményeit. 

Nyilvánvaló, hogy az alkotó elképzelése nem minden esetben egyezik meg a bírálóbizottság véleményével, azonban valamennyiünknek tudnunk kell, hogy a paraszti társadalomban, a hagyományos közösségekben egykor élő szigorú, íratlan szabályok megszűnésével a hivatásos, értő szakember veszi át és tölti be az irányító szerepet a valós, tiszta népművészeti értékek továbbéltetésében. Az itt bemutatott alkotások kijelölik a követendő irányt. 

Néhány szembetűnő problémára szeretnénk felhívni a figyelmet: az egyik, hogy a népművészet általában, így tárgyalkotó népművészetenbelül a népi hímzés mint művészeti ág nem kapja meg a neki kijáró elismerést és tiszteletet vidékünkön a magasművészetet képviselő, hivatásos szakemberek részéről. A másik, hogy a népi hímzéssel tudatosan foglalkozók esetében kevés az utánpótlás, kevés a fiatal. A harmadik, talán leginkább lehangoló, hogy a három nyugat-bácskai hagyományőrző közösség elöregedése folytán a sajátos hímzőkultúra továbbéltetéséhez, új megfogalmazásához, sem megfelelő vezető, irányító személy, sem igény nincs. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy még nagyobb súlyt kell fektetnünk a képzésre és az utánpótlásnevelésre. 

Végezetül, a szervezők köszönetüket és elismerésüket fejezik ki mindazon alkotóknak, akik kiállításra érett, színvonalas alkotásaik beküldésével hozzájárultak népi hagyományaink továbbviteléhez. 

RAJ Rozália, NAGY István 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A kiállításon bemutatott hímzések készítői:
1. Fodor Sarolta –Zenta 
2. Szűgyi Zsuzsanna –Zenta 
3. Vatai Zsuzsanna – Zenta 
4. Tóth Vera – Zenta 
5. Adamov Veronika – Zenta 
6. Kalmár Piroska – Zenta 
7. Horváth Aranka – Zenta 
8. Karácsonyi Erzsébet – Becse 
9. Bagi Erika – Kanizsa 
10. Kávai Anna – Kanizsa 
11. Vörös Rózsa – Kanizsa 
12. Karapándzsity Ilona – Kanizsa 
13. Habram Emilia – Kanizsa
14. Gutási Márta – Kanizsa 
15. Pópity Erzsébet – Kanizsa 
16. Sorda Márta – Kanizsa 
17. Soponyai Gizella – Becskerek 
18. Dévity Rozália – Múzslya 
19. Pisarov Hilda – Szabadka 
20. De Negri Júlia – Szabadka 
21. Vince Amália – Szabadka 
22. Kanizsai Borbála – Szabadka 
23. Curnovics Emerencia – Szabadka 
24. Blesić Katica – Szabadka 
25. Bárdos Valika – Szabadka 
26. Sebők Valéria – Szabadka 
27. Varnyú Mirjana – Szabadka 
28. Bicok Margaretta – Temerin 
29. Zuberec Vera – Újvidék 
30. Gécin Katica – Becskerek 
31. Erdélyi Viktória – Szenttamás 
32. Füstös Erzsébet – Szenttamás 
33. Veljacsa Hajnalka – Becskerek 
34. Bodré Éva – Becskerek 
35. Gyurity Piroska – Múzslya 
36. Biacsi Erzsébet – Péterréve 
37. Péter Katalin – Péterréve 
38. Sövényházi Magdolna – Péterréve 
39. Ormai Júlia – Becskerek 
40. Linka Matild – Csantavér
 
A bírálóbizottság tagja:
Jellinek Márta - népi iparművész (Dél-Alföldi Népművészeti Egyesület, Szeged)
T. Knotik Márta - iparművész (Móra Ferenc Múzeum, Szeged)
 
A kiállítás létrejöttét támogatták
NEMZETI KULTURÁLIS ALAPPROGRAM - Budapest
NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA - Budapest
Erdudac Antal, Lőrinc Imre, Krin virágüzlet - Szabadka
 
 
 
Szervező:
VMF
Szabadka
 
 
III. POLÁK MARGIT HÍMZÉS KIÁLLÍTÁS SZABADKÁN 
A ZENTAI SZIVÁRVÁNY HAGYOMÁNYÁPOLÓ KÉZIMUNKA -- CSOPORT SIKERES SZEREPLÉSE 

Szabadkán, a Városi Könyvtár kiállítótermében, a Vajdasági Magyar Folklórközpont szervezésében április 12-én megnyílt a III. POLÁK MARGIT HÍMZÉSPÁLYÁZAT ÉS KIÁLLÍTÁS

A kiállítás anyaga válogatás a legjobb darabok közül, amely tükrözi a jelenleg Vajdaságban népi hímzéssel és úrihímzéssel foglalkozók táborának munkáját. A bírálóbizottság tagjai és az előadók jeles magyarországi szakemberek: Jellinek Márta népi iparművész Szegedről, a Dél-Alföldi Népmuvészeti Egyesületből, T. Knotik Márta iparművész Szegedről, a Móra Ferenc Múzeumból, mint a zsűri tagjai véleményezték és kiválogatták a beérkezett pályamunkákat. Dr. Szalai Emőke a Debreceni Déri Múzeum osztályvezető néprajzos-múzeológusa diavetítéssel egybekötött előadást tartott az úrihímzés történetéről. Beszámolt sokéves gyűjtőmunkájáról, melynek során felgyűjtötte a Tiszántúl és a Délvidék református gyülekezeteinek úrihímzéseit. Tanulságos történetekkel illusztrálta a gyűjtés nehézségeit és megpróbáltatásait, a kitartó munka fontosságát és örömét. A bemutatott régi textilek láttán, azok szerkesztési elve, a szélmegoldások, alkalmazási lehetőségek alapján könyebb lesz a hímzők munkája. A régi minták új megfogalmazásban, a modern lakáskultúrához alkalmazkodva, de mégis a hagyományokhoz hűen jelenhetnek meg. 

Dr. Szalai Emőke könyvcsomagot adott át a Folklórközpontnak, a Debreceni Déri Múzeum ajándékaként. A néprajzi jellegű kiadványok nem kizárólag a hímzés témájával foglalkoznak, hasznát vehetik majd a fafaragók, a tojásfestők és más kézműves munkát végzők is. 

A gyakorlati oktatást Sneider Éva, Gránátalma Díjas hímző, a Népművészet Mestere tartotta. Bemutatott néhány darabot tanítványai munkáiból, pontos útmutatást adott az öltéstechnikákról, a gyakorlatban is bemutatva azokat. Beszélt az úrihímzéshez ajánlott kelmékről, fonal-színskáláról. Kiemelte a kiállítások fontosságát mint bemutatkozási lehetőséget, és véleményezte a III. Polák Margit hímzés kiállításon megjelent munkákat. Elmondta, hogy a délvidéki fehér hímzésekről Magyarországon hiányos a szakirodalom, csak korai tanulmányok jelentek meg. Ezért is fontos Raj Rozália és Nagy István szervező, gyujto és népszerűsítő munkája. A most megjelent Doroszlói textíliák című könyvük történeti áttekintést nyújt a falu és a viselet hagyományairól és fejlődéséről. A könyv szabás -- és hímzésminta melléklete segíti az érdeklődők munkáját. 

A III. Polák Margit hímzéspályázatra Zentáról heten jelentkeztek: Horváth Aranka, Tóth Vera, Adamov Veronika, Fodor Sarolta, Szügyi Zsuzsanna, Kalmár Piroska és Vattai Zsuzsanna. Nagy sikerként könyvelhetjük el, hogy a zsűri egyetlen darab kivételével az összes pályamunkát elfogadta a zentai csoporttól. Szügyi Zsuzsanna kiemelkedő munkájáért különdíjat kapott. 

Különdíjban részesült még Zuberec Vera Újvidékről, Biacsi Erzsébet Péterrévéről, Soponyai Gizella Nagybecskerekről. 

A kiállítás és az előadások útmutatást, és erőt adnak a további munkához, a lényeg továbbra is a minőség. Remélhetőleg lesz még alkalmunk arra, hogy hasonló szervező és oktató csoporttal dolgozhassunk együtt, és tanulhassunk tőlük. 

Vattai Zsuzsanna 
 

 
föl
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
IV. POLÁK MARGIT
HÍMZÉSPÁLYÁZATI KIÁLLÍTÁS
2004. március 3-11.
Szabadka
 
A Vajdasági Magyar Folklórközpont
tisztelettel meghívja Önt, kedves Családját és Barátait
a
IV. POLÁK MARGIT
HÍMZÉSPÁLYÁZAT KIÁLLÍTÁS
megnyitójára
A kiállítást megnyitja: Barsi Hajna etnográfus - Budapest
2004. március 3-án 16 órakor,
a szabadkai Városháza előcsarnokában.
A kiállítás megtekinthető
2004. március 3-12.
 
 
 
 
A Vajdasági Magyar Folklórközpont ez év tavaszán, negyedik alkalommal hirdette meg a POLÁK MARGIT doroszlói mintaíró asszonyról elnevezett, kétévenkénti gyakorisággal előrelátott hímzéspályázatot. Az eddigi gyakorlat szerint, a pályázatra beérkezett alkotásokról szakmai zsűri mondott véleményt, melynek döntése alapján, az arra érdemes darabok, a pályázat részét képező kiállításon kerültek bemutatásra. 

A szervező örömére, mára a kiállítás nem csupán a magyar népművészetünk tárházának - ez esetben népi hímzőkultúránk - mérhetetlen gazdagsága felismerését tükrözi, hanem egyre inkább hímzőink tudatos szakmai felkészültségét is. A továbblépés igénye megmutatkozott a pályázatra jelentkezők, azaz a megmérettetést vállaló alkotók számának növekedésében és a pályázatra átadott alkotások minőségén egyaránt. Tehát mindinkább beigazolódni látszik a rendezvény létjogosultsága, azaz egy ilyen jellegű megmérettetés szükségessége. 

A pályázatra ezúttal a Vajdaság 14 helységéből 64 pályázótól 158 pályamunka érkezett. A bírálóbizottság 56 alkotó 107 darabját, a beérkezett anyag 67%-át találta alkalmasnak a bemutatáshoz. 

A pályázók nagyobb hányadát, továbbra is a tanfolyamokat végzett hímzők, tanítványaik illetve az általuk vezetett szakkörök tagjai képezik. Ugyanakkor, olyan közösség hímzőcsoportja is megjelent a pályázók között, amely a szakmai képzés kezdetén van csupán, ám gyakorlott hímzők alkotják. Néhány, a szakmában érdekelt, igényes magánszemély is jelentkezett alkotásával. 

A pályázók 90% a pályázat kiírásának megfelelően a néphagyományokhoz, a tiszta forráshoz nyúlt vissza, merített alkotásához, mely darab általában, napjaink ünnepeinek használati tárgyát képezi. 

A vidékünkön leggyakrabban előforduló fehér lyukhímzés díszítményeinek folyamatos kutatása tükrözződik a számos új mintával készült pályamunkán, mely technikával a legtöbb darab készült. Ugyanakkor, szép számban érkeztek alkotások, melyek a magyar nyelvterület tájegységeinek hímzőkultúrájából adnak ízelítőt. Ezek esetében a színvonal jelentős minőségbeli növekedése, a magyarországi nyári népi kézműves, illetve hímző-továbbképző táborokban való részvétel (Békéscsaba, Zalaegerszeg, Tállya, Velem) eredményének is tekinthető. Ugyanis, neves népi iparművészek tervei és tanácsai alapján készültek ezek az új darabok a pályázatra. 

A képzett hímzők szakmai széleslátókörűsége megmutatkozott, az egy-egy tájegység hímzőkultúrája feldolgozásában is. Ezen továbblépési igény tükröződik a békési és csongrádi szűcshímzés, valamint a sárközi bíborvég mintakincsének alkalmazása által készült darabokon. 

Az úri hímzés megjelenése az előző rendezvényeknek, csupán új színfoltja volt. Ezúttal viszont, változatos technikai kivitelezésben, példaértékű igényességgel készült, szakmai érettséget tükröző darabok kerülhettek bemutatásra. 

Újdonságot jelent továbbá a székelység mintakincsének feldolgozását vállaló horgosi csoport megjelenése a pályázaton, valamint a székelykevei pályázó érdeklődése. Kár, hogy más hagyományőrző közösség továbbra sem vállalja a pályázaton való részvételt. 

A hagyománytisztelet megalapozottságára utaló példa az egyik egyéni pályázó vállalkozása; az egykori doroszlói tisztaszoba textiljeit készítette el a pályázatra. 

Néhány olyan munka is érkezett, mely arra utal, hogy a technikai, kivitelezési és tervezési problémakörök letisztázására nagyobb hangsúlyt kell az alkotóknak fektetniük, a díszítmény hagyományos szerkezeti felépítése a darab formai, esztétikai szempontjainak összehangolásával. 

Biztató jelnek mondható viszont az, hogy egyre kevesebb a pályázatra beérkezett olyan munka, melyek készítői szemléletükben nem alkalmazkodtak a pályázat igényeihez, ami azt igazolja, hogy egyre többen ismerik meg és fogadják el a pályázat szakmai rendszerét, követelményeit. 

Igen lényeges dolog, az utánpótlást jelentő fiatalabb korosztálynak a pályázaton való részvétele! 

A felhasznált alapanyag ezúttal is leginkább a fehér vagy nyersszínű lenvászon. 

A hímzések közül legtöbb a szabadrajzú: a vidékünkre jellemző fehér lyukhímzés, a sárközi bíborvég feldolgozása, a békési és csongrádi szűcshímzés, a torockói szőrhímzés, a kalotaszegi írásos, a korai kalocsai, a karádi, a komádi, a palóc, valamint az úri hímzés. 

A kiállítás szép színfoltja a szálszámolásos technikával készült székely varrottasok kollekciója. A pályázatra ezúttal, csupán három viseleti darab érkezett. 

Idén nem készült pályamunka a baranyai és sárközi főkötőmintákkal, valamint vagdalásos technikával. 

Mindenképpen továbbra is követendő a hivatásos, értő szakember által átvett irányítás a népművészeti értékek továbbéltetésénél. Annak érdekében, hogy a népművészet egésze, így a tárgyalkotó népművészet is, megfelelő rangra jusson, megkapja a neki kijáró elismerést az ú.n. magasművészeteket képviselők részéről is. 

Végezetül a szervezők köszönetüket és elismerésüket fejezik ki mindazon alkotóknak, akik kiállításra érett, színvonalas alkotásaik beküldésével hozzájárultak népi hagyományaink továbbviteléhez. 

Raj Rozália 
_________________________________

A kiállításon bemutatott hímzések készítői: 
Bagi Erika – Magyarkanizsa 
Bábi Piroska – Topolya 
Bárdos Valika – Szabadka 
Berényi Mária – Horgos 
Bessenyi Teréz – Szabadka 
Biacsi Erzsébet –Péterréve 
Bugarski Anna – Péterréve 
Calbert Ottília – Horgos 
Csantavéri Gizella – Szabadka 
De Negri Júlia – Szabadka 
Dobó Márta – Horgos 
Elek Horváth Erzsébet – Temerin 
Faragó Mária – Temerin 
Fejős Irén – Horgros 
Fenyvesi Margit – Szabadka 
Földesi Teréz – Péterréve 
Gál Erzsébet – Szettamás 
Gutási Márta – Magyarkanizsa 
Đurović Katarina – Szabadka
Habram Emília – Magyarkanizsa 
Hegedűs Erzsébet – Zenta 
Hegedűs Katalin – Péterréve 
Horváth Mária – Péterréve 
Huszár Etelka – Horgos 
Jenei Irén – Szabadka 
Kanizsai Borbála – Szabadka 
Kanyó Margit – Magyarkanizsa 
Karapáncsics Ilona – Magyarkanizsa 
Karácsonyi Erzsébet – Becse 
Kasza Katalin – Temerin 
Károly Márta – Zenta 
Kávai Anna – Magyarkanizsa 
Kiss Ilona – Horgos 
Kocsis Ilona – Horgos 
Kolenák Ibolya – Szenttamás 
Kiss Piroska – Becse 
Lócz Hajnalka – Temerin 
Majoros Margit – Temerin
 
Nagyidai Margit – Temerin 
Obradov Márta – Zenta 
Pap Rózsa – Szenttamás 
Paroski Gizella – Szenttamás 
Pámel Borbála – Székelykeve 
Pétar Katalin – Péterréve 
Pisarov Hilda – Szabadka 
Pópity Erzsébet – Magyarkanizsa 
Szabó Magda – Tornyos 
Sorđe Márta – Magyarkanizsa 
Szügyi Zsuzsa – Zenta 
Szűcs Rozália – Temerin 
Sebők Valéria – Szabadka 
Sós Margit – Temerin 
Sóti Katica – Zenta 
 Vatai Zsuzsa – Zenta 
 Zuberec Vera – Újvidék 
 
 
A bírálóbizottság tagja:
 
Jellinek Márta
Király Zsiga díjas Népi Iparművész
Bárkányi Ildikó, etnológus
a szegedi Móra Ferenc Múzeum néprajzi osztályának vezetője.
 
A kiállítás rendezői:
Raj Rozália
Nagy István
 
 
A kiállítás létrejöttét támogatták
SZABADKA
KÖZSÉGI KÉPVISELŐ TESTÜLET
NEMZETI KULTURÁLIS ALAPPROGRAM - Budapest
NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA - Budapest
 Készült a szabadkai
Grafoprodukt nyomdában
 
 
Szervező:
Vajdasági Magyar Folklórközpont
Szabadka, Nusic u. 2.
Tel./fax: 024/553-069
http://www.vmf.org.yu
 
 
 
 
 


 
 
 


 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

V. POLÁK MARGIT
HÍMZÉSPÁLYÁZATI KIÁLLÍTÁS
2006. június 8-20.
Szabadka
 
FELHÍVÁS
A Vajdasági Magyar Folklórközpont
pályázatot hirdet az
V. POLÁK MARGIT hímzés pályázaton való részvételhez
paraszti hímzés és viselet témában
 
A pályázat célja: elsősorban vidékünk, továbbá a Kárpát-medence magyar, hagyományos, népi-paraszti hímzései mintakincsének felkutatása, feldolgozása, továbbéltetése.

Tehát a pályamunkák elkészítői a hagyományos magyar népművészetből merítsenek alkotásaikhoz, melyek prezentálják a táji sajátosságokat, és a továbbélés tendenciáit.
Elfogadjuk  továbbá az egyházi textíliákra jellemző úri hímzéssel készített pályamunkákat is, amennyiben azok díszítményei szerkezeti és egyéb sajátossággal bírnak.

A pályázaton bárki részt vehet: egyéni alkotók és csoportok. Pályázni  maximum 5 darabbal, ill. ennél több darabból álló együttessel  lehet. A pályázat lebonyolításának rendje szerint, előzsűrizés után kerülnek a darabok bemutatásra. A kiállítás anyagát elismert szakemberekből álló szakzsűri bírálja felül.

A kiállítás pontos időpontjáról ( június ) minden jelentkezőt értesítünk.

A pályázaton való részvétel benevezési díja személyenként, 200.00 dinár (folyószámla szám: 355 - 1043344 - 92 ). A pályamunkák beküldési határideje: 2006. május 20 (a befizetést igazoló lapot legyen szíves magával hozni).  Cím: VMF, 24000 Subotica, B. Nušica 2.  Info.: 024/553-069 tel/üzenetrögtitő/ fax, vagy a 063 8 658 661 és 063 8 423 797-es mobilszám.

Tisztelettel várjuk pályamunkáikat!
 

Szabadka, 2006. április 07.                                                             Szervezők

 
 
 
 
Katalógus (1 MByt .pdf )
KÜLÖN ELISMERÉSBEN RÉSZESÜLT
1. Jeges Ilona - Szabadka
2. Sebők Valéria - Nagyradanovác
3. Zuberec Vera - Újvidék
 
Magyar Szó,  2006. junius 3-4., szombat-vasárnap
 KÖZÉLETI NAPILAP - ONLINE
http://www.magyar-szo.co.yu
Hímzéskiállítás látogatottsági rekorddal
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
2008. május 24 - június 14.
Szabadka
VI. Polák Margit Hímzéspályázati Kiállítás

KATALÓGUS


 
Magyar Szó
2008. június 4., szerda
Tömeges hímzéspályázati kiállítás

A helyi magyar népi kultúra megőrzésében és továbbadásában kifejtett munkásságáért a doroszlói Diósi Mihályné Polák Margit (1911-1993) tiszteletére és emlékére 1997 tavaszán, hímzéspályázatot hozott létre a Vajdasági Magyar Folklórközpont, melyet kétévenkénti gyakorisággal hirdet meg. Szabadkán, a folklórközpont székházában május 24-én megnyílt a VI. Polák Margit hímzéspályázati kiállítás.

Az elmúlt 12 év alatt, a VMF folyamatos kézműves oktatásának köszönhetően a vidék majd százötven hímzője vett részt a Raj Rozália irányította és vezette 140 órás tanfolyamokon. A pályázati felhívásra Vajdaság tíz helységéből ezúttal is főként a volt tanfolyamhallgatók soraiból, illetve új alkotóként azok tanítványai közül jelentkeztek,.

A szervező örömére ez alkalommal a beküldött darabok száma növekedett és a minőség is javult. Raj Rozáliától, a VMF titkárától az alábbiakat hallottuk:

- A tíz helységből beérkezett darabok száma 140 volt, 56 alkotó munkája. Ebből 46 hímző 90 alkotását látta a zsűri alkalmasnak a bemutatáshoz. A szép számú egyéni alkotó mellett, a VMF tagsága hímzőinek egy csoportja, komplett, mai viseletű doroszlói újmenyecske öltözetet készített el a szervezet számára, valamint a szabadkai Népkörből is küldtek munkákat. Elemezve a darabokat kiderül, hogy az úrihímzés az előző rendezvényeken csupán új színfoltként jelent meg, ezúttal viszont számban is megnövekvő tendenciával, változatos kivitelezésben, nagyfokú igényességgel készített, szakmai érettséget tükröző darabok érkeztek a pályázatra és kerültek bemutatásra, és ez elsősorban is elsősorban az újvidéki Zuberec Vera temerini munkálkodásának köszönhető. Ez esetben az új színfolt a példaértékű igyekezettel készített vertcsipke megjelenése a beküldött darabokon.

- .A korai kalocsai, a békési szűcshímzés, a sárközi bíborvég, a komádi hagyaték mintakincsein kívül érkezett a hevesi és a nógrádi palócság, a matyó vidék, Tura, Gömör vidéke, az al-dunai székelység, a Rábaköz, a Kapos mente mintáival készült pályamunka is. A hazai fehér lyukhímzéses mintakincs nem csak az öltözetegyüttes elemein, hanem több önálló darabon is megjelent. Ezek nagyobb hányada lakástextil (bútorszövet)?, de néhány kiválóan elkészített öltözetdarab (mellény, ing, kötény) és egyéb használati tárgy (kézi táska) is készült így. Ez a változatos anyag részben a VMF által szervezett nyári, egyhetes, néprajzi előadásokkal gazdagított, intenzív népművészeti táborok munkájának köszönhető.

2007-től a népi kézművesség iránt érdeklődő alkotóknak, immáron a szervezet tulajdonát képező, az alkotáshoz kiváló körülményeket biztosító székház ad otthont. E továbbképzéseken megkezdett munkákat befejezve láthatja most a szervező, és tekintheti meg az érdeklődő közönség - hallottuk Raj Rozáliától.

A pályázat nem versenyjellegű. Ugyanakkor elismert szakemberekből álló zsűri elbírálása alapján kerülnek bemutatásra az alkotások majd külön elismerésben részesül a három legkiválóbb termék készítőjét.

Az idén a szabadkai Dávid Irénke a hevesi áttörttel érdemelte ki a különdíjat, amelyet a pancsovai Erős Mária a székely varrottassal és az újvidéki Zuberec Vera az oltárkendőjével és csipkés hímzéseivel is kiérdemelt.

A megnyitót a Hétmező énekegyüttes és Csasznyi Imre és barátai tették ünnepélyesebbé, Nagy István, a VMF elnöke és Silling Léda néprajzkutató mondott köszöntő beszédet.

A kiállítás három hétig tart nyitva, minden munkanapon délután 2 és 6 óra között. A belépés ingyenes.

Molnár Ildikó


 
Magyar Szó
2008. július 28., hétfő
Hímző asszonyokból mesterek

Kiállítás a Polák Margit hímzéspályázat anyagából

A Vajdasági Magyar Folklórközpontban elvégzett tanfolyamok eredményét mutatták be június elején egy retrospektív kiállításon a szabadkai Városháza előcsarnokában. A tárlat valójában a Polák Margit hímzéspályázat anyagából állt össze, egészen pontosan az 1998 és 2006 között készült munkákból.

A kiállítást megnyitó Silling Léda néprajzkutó szerint azt a folyamatot mutatja be, amelynek során a hímző asszonyokból mesterek váltak. Hímzett kelméket láthattak az érdeklődők, melyeken az emberi kultúra kezdetei óta jelen levő díszítés szép megnyilvánulásai láthatók, azoknak a hímző asszonyoknak a munkája, akik újratanulták a magyar népművészet hímzéstechnikáit. Alkotásaikon a magyar motívumkincs egy része jelenik meg, nem az egész természetesen, mert rendkívül gazdag a hagyományunk, mondhatnánk a variálható díszítmények kimeríthetetlen tárháza.

Az alábbiakban Silling Léda megnyitó szövegéből idézünk:

A kétévenként meghirdetett paraszti-népi hímzések és viseletek témára beérkezett darabok szinte mind egy iskola alkotóitól származnak. Mégsem mondhatjuk azt, hogy egységes a stílusuk, ahogyan az egyes falvakra, tájegységekre többé-kevésbé jellemző volt. Az egyéni stílus, az egyéniség mindig nyomot hagy alkotásaikon. A népi díszítőművészet sokféleségét képviselik ezek a textilek. Annak egyik pillanatról a másikra való hirtelen változását mutatják meg. Ez a változékonyság a népművészetben a divattal is magyarázható, aminek szerepét a kiállított tárgyakon is megfigyelhetjük. A divat, a kor igényei alkottak terítőt a szűrhímzésekből és ruhát az úrihímzésekből.

Az esztétikum, a művészi kifejezés iránti igény megjelenésének példája a népi hímzés. A népművészet időtlenségét mutatja a díszítőmotívumok mai alkalmazhatósága, frissessége. Ezek a terítők, párnák, ingek a mai ember szemének is szépek, sőt ámulatba ejtőek. Megálmodóik azonban ügyelnek arra is, hogy a népművészeti alkotásokban fellelhető legkisebb tartalmi egység a motívum, amely már nem bontható elemeire. Fontos megjegyezni, hogy az átvett mintakincs motívumait a kiállítók nem változtatták meg.

A népi kultúra tárgyain érzékelhető díszítési hajlam felismerése szépen megmutatkozik a kiállított tárgyakon. A stilizált minták és motívumok aránya jóval nagyobb, mint a figurális díszítményeké, ami a népművészet alapvető jellemzője is.

A kiállítás célja valójában bemutatni azt, hogy az első, 1998-as tárlathoz viszonyítva mennyit fejlődött a pályázók hímzéstechnikája. Minden évben bővül a pályázók száma, átalakul a pályázók köre, de ők elsősorban a Vajdasági Magyar Folklórközpont tanfolyamainak hallgatói és az általuk vezetett hímző szakkörök tagjai. Így váltak a tanítványok tanítókká.”

SILLING Léda

2010. április 24.  - május 15.

Szabadka
VII. Polák Margit Hímzéspályázati Kiállítás

  • Magyar Szó
    2010. április 27., kedd
    KÖZÉLETI NAPILAP - ONLINE
    http://www.magyarszo.com
    A hetedik Polák Margit pályázat
     Hetedik alkalommal nyílt meg a Vajdasági Magyar Folklórkörpont szervezésében a Polák Margit hímzéspályázatra beérkezett legjobb munkákból összeállított kiállítás. A zsûri tagjai 47 alkotó 106 munkájából 36 személy 60 alkotását tartották méltónak arra, hogy bemutassák a VMF szabadkai székházában szombat estefelé megnyílt kiállításon.
    Mint dr. Osváth Gábor Dániel szegedi néprajzkutató a megnyitón kiemelte: nagyon fontos, hogy e darabokon továbbél ennek a vidéknek a népi-paraszti mintakincse, mégpedig úgy, hogy használják is e csodálatos darabokat (például az ünnepi gyermekruhákat, nõi ingeket, blúzokat, asztalterítõket, függönyöket). A Vajdasági Magyar Folklórközpont idén elsõ ízben ítélte oda a Polák Margit-díjat: az újvidéki Zuberec Vera kapta meg ezt az elismerést (aki egyébként nemrégiben kapta meg a hímzõ népi iparmûvész címet a magyarországi szakzsûri döntése alapján). A Polák Margit pályázat zsûrije különdíjban részesítette a topolyai Sípos Irént, a szabadkai Jenei Irént és a temerini Kókai Irént. A Timp Kiadó által felajánlott ajándékkönyveket a horgosi Calbert Ottília, a magyarkanizsai Kanyó Margit és a temerini Örlés Irén vehette át a kiállításmegnyitón.
    A kiállítás május 14-ig munkanapokon 12 és 18 óra között látogatható Szabadkán, a Dózsa György utca 17-es szám alatt. Felvételünkön: a Zuberec Vera mögötti pannón az a 6 darab szerepel, amelyek Békéscsabán az országos textilkonferencián díjat nyertek. Ezek között van Zuberec Vera alkotása is.

    Fajtner Martonosi Lídia fotója

    mk

  • Polák Margit hímzéspályázati kiállítás

    VII. alkalommal nyílt meg ma este a Polák Margit hímzéspályázati kiállítás Szabadkán, a Vajdasági Magyar Folklórközpont székházában.
    A Vajdasági Magyar Folklórközpont 1997-ben Diósi Mihályné Polák Margit tiszteletére és emlékére hozta létre a hímzéspályázatot. A pályázat célja elsõsorban vidékünk magyar, hagyományos, népi-paraszti hímzései mintakincsének felkutatása, valamint a Kárpát-medence magyarsága hímzéskultúrájának megismerése, tudatosítása, továbbéltetése volt.
    A kiállítást Ozsváth Gábor néprajzkutató nyitotta meg.
    „Már hetedik alkalommal találkozhatunk itt, a Polák Margit hímzéspályázati kiállítás megnyitóján. Nagy öröm, hogy egyre több ismerõs névvel találkozhatunk innen az ország többi felében is, a Kárpátok kanyarulatában is. Az a név, hogy Vajdasági Magyar Folklórközpont, illetve a vajdasági magyarság hímzõ kultúrája, már ismerõsen cseng – ezt önök érték el, mindannyian” – hangsúlyozta megnyitóbeszédében Ozsváth Gábor, majd elmondta, hogy a hímzéspályázatra 47 egyéni alkotó 106 munkája érkezett be. Ezek a beérkezett pályamunkák közül a szakmai zsûri 36 hímzõ 60 alkotását találta alkalmasnak a bemutatásra. A kiállított munkák között szerepelt többek között az a 6 darab alkotás is, amely a XII. Országos Textiles Konferencián, Békéscsabán elsõ díjban részesült.
    Nagy István a Folklórközpont elnöke többek között a Polák Margit díjról beszélt.
    „Az elmúlt idõszakban sikerült olyan minõséget kitermelnünk, hogy az anyaországi szakmai szervezetek nemcsak felfigyeltek az itteni alkotók munkáira, hanem azt nagyon magas színvonalon el is ismerik. Többek között ez adta az okot arra, hogy a szervezetünk jelenlegi elnöksége hozzon egy új határozatot, gazdagítsuk az eddig bevált módszert, így ettõl az évtõl, az idén, 2010-ben elõször Polák Margit díjat osztunk ki” – mondta a szervezet elnöke.
    A Polák Margit díjat 2010-ben, elsõ alkalommal Zuberec Vera Újvidékrõl kapta, a Folklórközpont elsõ hímzõ népi iparmûvésze.
    A kiállításon bemutatott munkák alkotói egy-egy emléklapban részesültek, illetve a szakzsûri által kiemelt három pályamunka alkotóját külön is díjazták, többek között a Timp Kiadó által felajánlott értékes könyvjutalmakkal.
    A VII. Polák Margit hímzéspályázati kiállítás megnyitóján közremûködött a Szalagfûzõ leánykórus.
    A kiállítás április 24. és május 15. között tekinthetõ meg a Vajdasági Magyar Folklórközpont szabadkai székházában munkanapokon 12 és 18 óra között.
    Gy. V.
  • A VII. Polák Margit hímzéspályázati kiállítás látogatható május 15., minden munkanap 12:00 - 18:00 óra között. Minden látogató ajándékba kap egy szines katalógust!!!

  • A rendezvény támogatója a Nemzeti Kulturális Alap, Budapest.

  • Magyar Szó
    2010. május 10., hétfő
    KÖZÉLETI NAPILAP - ONLINE
    http://www.magyarszo.com
A hagyományos mintakincsből merítve
Május 15-én zárul a Polák Margit hímzéspályázati kiállítás a Vajdasági Magyar Folklórközpont szabadkai székházában

Polák Margit a nyugat-bácskai Doroszló egykori mintaíró asszonya volt. Sokat tett a helyi magyar népi hímzéskincs megőrzése és továbbadása terén. Ezért 1997-ben, amikor a Vajdasági Magyar Folklórközpont létrehozta hímzéspályázatát, róla nevezte el. 1998-ban nyílt meg a hímzéspályázatra beérkezett munkák legjobbjaiból az első kiállítás, s mivel kétévente szervezik meg, ez a jelenlegi immár a hetedik.
 
S talán nem mellékes megemlíteni: második alkalom, hogy a folklórközpont szabadkai, Dózsa György utca 17-es szám alatti székházában mutatják be a nagyközönségnek a zsűri által Hagyományos és egyben modern is kiállításra méltónak talált darabokat.
 
Aki látta az első kiállításokat és most is végignézi a kiállított anyagot, látja a fejlődést, a minőségi változást, annak eredményét, hogy a hímzés iránt érdeklődő vajdasági lányoknak, asszonyoknak a folklórközpont különböző képzéseket szervezett, illetve többen a központ révén jutottak el magyarországi tanfolyamokra.
 
Az idei pályázatra 106 darab érkezett be. Ebből 36 hímző 60 alkotását találta a zsűri méltónak a bemutatásra.

A bírálóbizottság tagjai voltak: dr. Barkányi Ildikó néprajzkutató, a szegedi Móra Ferenc Múzeum néprajzi osztályának vezetője, Kriskóné Dávid Mária, a kecskeméti Népi Iparművészeti Gyűjtemény igazgatója, Silling Léda etnológus, antropológus. A kiállítás rendezője Raj Rozália és Zuberec Vera.

A Polák Margit-pályázat célját Raj Rozália, a VMF titkára a következőképp fogalmazta meg: „Elsősorban vidékünk magyar, hagyományos, népi-paraszti hímzései mintakincsének felkutatása, továbbá a Kárpát-medence magyarsága hímzéskultúrájának megismerése, tudatosítása, továbbéltetése használati tárgyakon feldolgozás formájában, illetve az eredeti formában és funkcióban ma is életképes díszítmények alkalmazása. (…) A beérkezett anyag a korábbi évekhez hasonlóan a magyar nyelvterület számos tájának hímzőkultúrájából ad ízelítőt a hazai mellett. Így a tárlaton ezúttal bemutatásra kerülnek a Gömör vidéke, Galga mente, a nógrádi palócság, Sióagárd, Torockó vidéke népi-paraszti mintakincsei, a békési szűcshímzés, továbbá az úri hímzés mintakincsének feldolgozása által készült alkotások. A legnagyobb érdeklődés ezúttal mégis a hazai hímzéshagyaték iránt mutatkozott. Az al-dunai székelység mintakincséből csak ízelítő, viszont a vidékünkön leggyakrabban előforduló fehér lyukhímzéses díszítménnyel készült darabból érkezett legtöbb.”

Az anyaországi pályázatokon is kiválóan szerepelnek a VMF hímzői. Ezt bizonyítja az a hat alkotás, amellyel a Vajdasági Magyar Folklórközpont csoportos pályázóként szerepelt a 12. országos textiles konferencia pályázatán, s amelyet a zsűri első díjjal jutalmazott. E darabokat akkor Békéscsabán állították ki, most pedig a folklórközpont székházában tekinthetők meg. A rendezvényt a NKA támogatta.

A Vajdasági Magyar Folklórközpont idén első ízben ítélte oda a Polák Margit-díjat: az újvidéki Zuberec Vera kapta meg ezt az elismerést (aki egyébként nemrégiben nyerte el a Hímző Népi Iparművész címet a magyarországi szakzsűri döntése alapján). A Polák Margit-pályázat zsűrije különdíjban részesítette a topolyai Sípos Irént, a szabadkai Jenei Irént és a temerini Kókai Irént. A Timp Kiadó által felajánlott ajándékkönyveket a horgosi Calbert Otília, a magyarkanizsai Kanyó Margit és a temerini Örlés Erzsébet vehette át a kiállításmegnyitón.
 
A kiállítás 15-én zárul, addig munkanapokon 12 és 18 óra között tekinthető meg a VMF székházában.
 

 Mihályi Katalin

2012. május 12.  - május 26.

Szabadka
VIII. Polák Margit Hímzéspályázati Kiállítás








Kiállítás katalógusa